Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.
2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
Én és a könyv:
Összesen két napig tartott az olvasás, ugyanis eszméletlen jól lehet vele haladni még egy ilyen állandó rohanásban élő embernek is.
Igazság szerint félve kezdtem bele, ugyanis thrillerként adják el, én pedig elég könnyen beleélem magam a dolgokba. Nos, kár volt ezen aggódni. Egyáltalán nem volt brutális, vagy durva a storyline. Eredetileg anyukámnak vettem a könyvet születésnapjára, így ő már hamarabb kivégezte - tudniillik még ijedősebb, mint én. Azzal indította útjára a történetet, hogy nem volt vészes egészen a legvégéig. Hát nem is tudom, számomra az utolsó néhány fejezet sem volt túlságosan merész, vagy úgymond félelmetes, de ezt nem is bánom, nekem egy jó kis visszafogott thriller volt.
Nekem különösen tetszett, hogy szépen, fokozatosan van felépítve a cselekményszál. A legtöbb embert idegesíti, hogy az első néhány oldalon gyakorlatilag nem sok minden történik, én viszont imádtam, hogy így van, mert volt időm megismerni, megérteni a szereplőket, illetve lépcsőzetesen láthattunk bele mindenbe.
Az értékelésembe muszáj beleírnom, hogy kb. a könyv harmadánál már tudtam, hogy ki lesz a tettes, pedig még ki sem derült, hogy pontosan mi történt. Nekem nagyon egyértelmű volt, bár az ismerőseim szerint én egyébként is jó vagyok benne. Kivéve a PLL-ben, mert az egy kész káosz.
Megnéztem egyébként a könyv után a filmet is, mondván, hogy úgy biztos sokkal izgalmasabb, nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a hátborzongatásra, de a háromnegyedénél kikapcsoltam, halálra untam magam.
Borító: nekem a zöld színű, elcsúsztatott verziójú volt meg csak ilyet találtam a boltban, amire akárhol olvastam, mindenki panaszkodott, hogy borzasztó idegesítő a szemnek. Szerintem viszont jobban néz ki, mint a másik, amin már a csaj is ott van.
Pozitívumok:
- érdekesen kialakított fokozatosan kinyíló történet
- különleges, nem klisés szereplők
- szinte olvastatja magát
- thrillerhez képest borzasztó könnyen emészthető
Negatívumok:
- egyes részeken kissé unalmas
- (számomra) bizonyos dolgok azonnal egyértelművé váltak
Ajánlom, ha:
- szereted az izgalmas sztorikat, de elég félős vagy
- vágysz a (végre) nem közhelyes dolgokra
- érdekelnek az alkoholizmussal foglalkozó dolgok
- izgat a különleges krimik világa is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése