Ariana dla WS | Blogger | X X

2023. május 11., csütörtök

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai - #énésakönyv

Egy őszinte felütéssel kezdenék: annyira sok szörnyű könyvet olvastam mostanában, hogy kellett már valami, amiről pontosan tudom, mire számíthatok. Valami, ami biztosan jó lesz.


Nem csalódtam. 

Az otthoni Sherlock-gyűjteményből csak ez a kötet, valamint Az utolsó meghajlás hiányzik, ezért könyvtárból szereztem előbbiből egy példányt, hogy a harmadik gyűjteményt is kipipálhassam. 

A Mark Gatiss Előszó szerintem nagyon jól sikerült az elején, bár én nem tudtam így névről, hogy ő kicsoda - pedig láttam Benedict Cumberbatch Sherlockját. Miután azonban rákerestem, egyből össze is állt a kép, és szerintem borzasztó jól eltalálta, hogyan kell egy ACD könyvet "elindítani".


Most pedig nézzük a novellákat:


Botrány Csehországban:

Az első történet rögtön rendhagyó, ugyanis maga a bűntény is különleges, ahogyan az is, hogy a detektív hogy viszonyul a vádlotthoz. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha szigorúan vesszük, ezt a megbízást Sherlocknak végülis nem kifejezetten sikerült megoldani. De erről többet nem is szeretnék elárulni, olvassátok el és megértitek. Mindenesetre ez pont egy olyan novella volt, amit nem bántam volna, ha hosszabban tudok olvasni. Igaz, így is ez volt az egyetlen a kötetben, amit több részre tagolt a szerző.


A Vörös Liga:

Egy újabb kifejezetten különös rejtély, ami elsőre mulatságosnak hathat, hiszen a két barát - Holmes és hű társa, Watson - is megmosolyogja az ügyet elsőre.

Én valahogy úgy érzem, ez volt a legkevésbé "Sherlockos" felgöngyölítés, ahogy visszagondolok rá, talán csak a térdnél kopott nadrág és a padlókopogtatás vezette rá a detektívet egy-két dologra, túl sok okfejtés nem volt azzal kapcsolatban, hogyan jött rá mindenre. Innen származik viszont az új kedvenc idézetem: "Az egész életem nem más, mint folytonos törekvés, hogy a létezés megszokott banalitásától mentesüljek."


Az elmaradt esküvő:

Nem sok olyan Holmes-történet van, ahol ki tudok találni mindent előre, de most büszkén jelentem, hogy magam is rájöttem a teljes turpisságra, sőt igazából teljesen egyértelmű volt számomra. Ettől függetlenül is jó volt viszont olvasni a novellát, nagyon szeretem azokat a részeket, amikor Sherlock pontos megfigyeléseit követhetjük végig, borzasztó érdekes, ahogyan működik az ő karakterének elméje.


A Boscombe-völgyi rejtély:

Az előzőhöz hasonlóan a gyilkos személyét szerintem itt is viszonylag könnyen meg lehet fejteni, miután az egyik szereplő elárult egy lehetséges indokot. Mégis élvezetes volt az egész a nyomozás miatt, ahogy a főszereplő detektív a rendőrséget megszégyenítő módon jön rá mindenre.


Az öt narancsmag:

Ezt a történetet éreztem talán a legösszecsapottabb novellának, főleg ahhoz képest, amilyen felvezetőt kapott Watsontól az elején. Igazából a rejtélyt a lexikon segítségével sikerült megoldani, a szálak pedig csak úgy maguktól rendeződtek a végén. Abszolút kilóg számomra a sorból sajnos.

A ferdeszájú:

Nekem ez a rész tetszett az egyik legjobban az egész kötetből, annyira jól kitalált történet volt, pedig még gyilkosság vagy olyan óriási nagy bűntény sem zajlott le benne. Rögtön az eleje érdekesen (és szürreálisan) indult az ópiumbarlanggal, utána pedig csak fokozódtak a furcsaságok. Utólag visszagondolva nagyon is egyértelmű lehetett volna a vércseppek után minden, mégsem jöttem rá semmire. A feleség idiotizmusa és tanácstalansága mondjuk megér egy misét.


A kék karbunkulus:

Vegyes érzéseim vannak ezzel a novellával kapcsolatban, mert maga a történet nagyon különös volt ezzel a liba-vonallal, viszont az elején - most először - éreztem azt, hogy Sherlock tényleg csak ráhibázik, és ez a sok véletlenül eltalált dolog egyszerűen már nem befogadható. Ami így talán butaság lehet, hiszen Holmes mindig is azt mondta, hogy a lehetőségek közül a legvalószínűbbet választja, így jut el a megoldáshoz - mégis itt tűntek a legkevésbé alátámasztottnak az érvek a kalap viselőjével kapcsolatban.


A pettyes pánt:

Ha a leghátborzongatóbb történetet kéne kiválasztanom a könyvből, akkor kétségkívül A pettyes pánt lenne a befutó. Álmomban sem gondoltam volna, hogy pontosan ki (?) lesz a gyilkos, főleg mert rettegek ezektől az egyedektől. Nagyon brutális és furfangos volt az egész bűntény.


A mérnök hüvelykujja:

Minden Sherlock-kötetbe kell valami kissé gyomorforgató is, és ebben ez a novella töltötte be ezt a szerepet. Az egészben levágott hüvelykujj, a gerinc törésének roppanása és hasonló leírások miatt kicsit nehézkesen olvastam reggelim után A mérnök hüvelykujját, és valamennyire csalódott is vagyok a vége miatt. Bámulatos volt azonban, ahogy detektívünk - a többiekkel szemben - pontosan rájött a bűntény helyszínére.


A pórul járt vőlegény:

Tetszett maga az ötlet, de kifejezetten az, ahogy a szerző finoman leírta, hogy a nagyképű szépfiút is cserben hagyják néha, hogy koppanjon - igazi 21. századi románc, nem? Viccet félretéve azon kívül semmi újat nem tudok mondani, hogy imádom Sherlock okfejtését, azt pedig pláne, amikor szegény Lestrade felügyelő elképzeléseivel megy szembe.


A berillköves fejék:

Régen olvastam utoljára Sherlock-kötetet, de szerintem ezt a novellát én már ismertem valahonnan. Végig olyan érzésem volt, mintha már találkoztam volna a berillkövek történetével, de sajnos nem tudom megmondani, hol. Mindenesetre nagyon tetszett az elbeszélés, az én fejemben szegény fiú is megbékélt a végén.


A Vérbükkös birtok:

Tökéletes utolsó novella volt a kötetben, minden beteg mozzanatával együtt. A két hölgy, te jó ég, mit át nem kellett élniük... Egyedül a "fenevadot" sajnáltam, de nyilvánvalóan máshogy álltak ezekhez a dolgokhoz a történetek írásakor. A kacifántos elbeszélés végén pedig a főszereplő párosnak és Miss Violetnek köszönhetően végül minden helyreállt.


Végszóként csak annyit szeretnék mondani, hogy mindösszesen egy baj van azzal, amikor Sherlock Holmes könyveit olvasom; utána azonnal újra akarom nézni a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozatot.

2023. május 5., péntek

"Kell a lassulás, mert különben bele fogunk dögleni."* - Kovács Eszterrel és Peller Mariannal beszélget Szabados Ági - élménybeszámoló



2023. április 24-én a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban rendeztek egy szuper eseményt, amit én sem szerettem volna kihagyni. Szabados Ági látogatott Debrecenbe, hogy - immáron nem titok - részben az új Libertine Könyvesbolt indulását is promózza. Ehhez magával hozta két olyan szerzőjét, akik gyakorlatilag a kezdetektől jelen vannak a Libertine Könyvkiadó életében; Peller Mariannt és Kovács Esztert.

Kezdjük az elején: 

Én viszonylag korán érkeztem, mert gondoltam, még körülnézek kicsit a könyvtárban, úgyis vissza kellett hoznom egy kötetet, ehhez képest a székek jó része már fél ötkor foglalt volt (ötkor kezdődött az esemény), így gyorsan helyet is kerestem inkább magamnak. A könyvtár dolgozói egyébként később el is árulták, hogy legutóbb Esterházy Péter eseményére érkezett ennyi ember. (Mellesleg a beszélgetés ingyenes volt, regisztrálni kellett azonban.)

A könyvtár folyosóját/auláját rendezték be, szerintem tökéletes volt így, ugyanis akinek esetleg nem jutott hely, egy szinttel feljebb is teljesen jól látott és hallott mindent. Oldalt pedig még arra is volt hely, hogy a Libertine kipakoljon néhány kötetet és ereklyét egy kis standra, ahol a látogatók vásárolni tudtak.

Ötkor aztán jócskán meg is telt a hely, elkezdődött a beszélgetés, és meg kell mondanom, mindhárom vendég rögtön borzasztóan szimpatikussá vált. Szabados Ági könyves podcastjait régóta követem már (amelyben egyébként a két vendégszerző is szerepelt), és teljesen egyértelmű, hogy óriási jelentősége van a NIOK-nak, vagyis a Nincs Időm Olvasni Kihívásnak, ami ugyebár az ő nevéhez fűződik. Peller Mariannt legtöbbször eddig csak a Reggeliben láttam (most már Ágival együtt), Kovács Esztert pedig a podcastből ismerem - azon túl, hogy mindkettőjük első könyve a kívánságlistámon van, sajnos nem volt még lehetőségem olvasni egyiket sem. Azzal a közvetlenséggel viszont, ahogyan ők a beszélgetésen viselkedtek, eddig még nem találkoztam. Folyamatosan bevonták a közönséget a beszélgetésbe, kérdeztek, visszakérdeztek, látszott, hogy szívesen vannak itt, még ha ők ezerszer hallották már egymás történeteit, akkor is örömmel mesélik nekünk.

Ági szinte rögtön elárulta, hogy Budapest és Szeged után a Libertine Könyvesbolt legújabb célja most Debrecen, a folyamat pedig jelenleg ott tart, hogy helyszínt keresnek az induló üzletnek. Ennek szerintem minden jelenlévő nagyon örült, de ez nem állított meg senkit azzal kapcsolatban, hogy azért most is vásároljon néhány kötetet a könyvkiadó standjából.

Ezután a beszélgetésben az a fázis következett, amikor arról volt szó, hogyan indult ez az egész új karrier a vendégeknél, hiszen Peller Mariann mint műsorvezető végzett, Kovács Eszter pedig a Forbes-nál töltött be egy igencsak fontos marketinges szerepet. Nekem az egész esemény alatt talán ez volt a kedvenc részem, iszonyatosan motiváló volt ugyanis hallani három nő történetét arról, hogy hogyan akarta őket szinte mindenki megállítani a váltással kapcsolatban (három, hiszen Szabados Ági meg a Híradót hagyta ott). Hogyan ugrottak bele valami újba és ismeretlenbe, miután Esztert a kiégés lökdöste ki a munkájából, Mariann mellett senki nem volt, aki hasonlóan spirituális beállítottságú, Ági ötletét pedig mindenki kétkedve fogadta, hiszen ez a "könyvekkel való foglalkozás nem egy divatos dolog".

Végül természetesen szóba kerültek az olvasási szokások; ki mit olvas éppen, kire mi volt nagy hatással, kinek milyen könyves/verses kedvenc idézete van, kinek milyen írásos tervei vannak a jövőre nézve. És ha ez még nem lett volna elég, a beszélgetés után, a könyvtár nyitvatartási idején túlmutatva is ott lehetett maradni a három vendéggel fényképezkedni, dedikáltatni vagy akár csak beszélgetni.

Összességében tehát nagyon érdekes, motiváló és szórakoztató volt az egész beszélgetés, abszolút megérte elmenni, és nagyon hálás vagyok, amiért végre Debrecenben is szerveződnek hasonló dolgok. Ne feledjétek, hamarosan pedig érkezik a Libertine. ;)


*Az idézet az eseményen Kovács Esztertől hangzott el a karrierváltás és a kiégés témakörének körüljárása közben.

2023. április 26., szerda

Április 23. A könyv világnapja BOOK TAG ♥

 Kicsit megcsúszva, de kitöltöttem én is a könyv világnapja alkalmából készült book taget, lássuk:


Az év eddigi:

1. Legjobb könyv:

Csak nekik adtam 5 csillagot. :)

2. Legszebb borító:

3. Legszimpatikusabb női főszereplő:

4. Legszimpatikusabb férfi főszereplő: 

5. Legszimpatikusabb mellékszereplő: 

6. Egy könyv amit mindenképp el szeretnél olvasni az idén: 


2023. április 25., kedd

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad - #énésakönyv

  „Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.

Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.

Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…


Én és a könyv: 

Néha úgy éreztem, elszorul a torkom, és perceken belül megfulladok. Amikor megemlítettem anyának, megnyugtatott, hogy az egész csak pánik, igyak egy csésze citromfű teát.

Picit bajban voltam, mert 2018-ban olvastam az első részt, és nem igazán szeretek újraolvasni. Arra viszont emlékszem, hogy nagyon szerettem a Léggömböket, és a fülszöveg felelevenítése után be is ugrott nagyjából a történet. Az írásmód azonban nem rémlett, így ezzel néhány oldalon keresztül még barátkoznom kellett az Utánadban.

Picit mellékes, de azzal kezdeném, hogy ez a borító még gyönyörűbb, mint az előző, nagyon tetszenek a színek, Budapest a háttérben, ami szimbolizálja a költözést és a helyszínváltozást. A rajz is jól kiegészíti a történetet szerintem.

Dorka élete egy ördögi kör, maga a megtestesült elcseszett sors, mert látszólag semerre nem tud lépni igazán, pedig mindenképpen kellene neki. Megszülte a kisfiát egy óriási tragédia közepette, borzasztó fiatalon, teljes kilátástalanságban. Nem is igazán sikerült felnőnie a feladathoz, és ezt érzékeli ő is, folyamatos kudarc számára az anyaság - de ha ez nem lenne elég önmagában is, az apja azért szereti emlékeztetni is rá.

Hogy megpróbáljon változtatni élethelyzetén, Budapestre költözik heti öt napra, a Sebestyén-család segítségével (végülis hol apukáéval, hol Domáéval). Ezzel viszont az a nagy probléma, hogy addig kisfia a szüleinél marad, ők viselik gondját, így Dorkának már a hiánnyal, a teljesen kudarcot vallott szülői szerep érzésével és a magánnyal is meg kell küzdenie. Egészen addig, amíg fel nem tűnik Jani.

Janival kapcsolatban nekem - Dorkához hasonlóan - eleinte nagyon vegyesek voltak az érzelmeim, amiben talán közre játszott az is, hogy most először éreztem azt egy romantikus ifjúsági regényben, hogy az írónő nem kifejezetten akarja velem megszerettetni a karaktereit. Ő csak megmutatja őket, csupaszon, úgy, ahogy vannak, és majd eldöntöm, hogy mennyire tudom megfejteni őket - és mennyire kedvelem meg mindannyiukat ezután.

A véletlenek már csak ilyenek; úgy tesznek, mintha jobban tudnák, mi jó nekünk, és mi nem 

- és így volt ez ezzel a könyvvel is. Először nem tudtam hova tenni, az elején párszor félre is akartam tenni. Felidegesített ugyanis, hogy Dorkának egyszerűen semmi nem sikerül, hogy még egy tinédzser is tudja, hogy nem hagyhat ott egy kisbabát egy kanapén. Utána eszembe jutott, hogy gyakorlatilag Dorka maga is egy kisbaba még, aki eddig mindentől megijedhetett, ami vele történt. És ez a tudat pedig elszomorított. 

Elképzelésem sincs, hogy boldogultam, mihez kezdtem volna a helyében. Nem értem, miért viselkedtek a szülei sokszor úgy, ahogy, hogy miért nem voltak igaz barátai, akik mellé álltak, vagy bárki, aki nem úgy vette le a válláról a terhet, hogy közben még mélyebbre taszította.

Mindezeket pedig nagyon nehéz és megterhelő volt olvasni, kicsit talán csalódás is volt ez a kötet az előzőhöz képest. Én szeretem a Jani-típusú embereket, azokat az egyszerű arcokat, akik csak úgy visszarángatnak az életbe, mert ők ilyenek. Mégis hiányzott az a kitartó pozitivitás, ami talán Matyival együtt halt meg a történetben, ami eléri, hogy ne csak bosszankodj vagy szomorkodj az olvasottakon, hanem megkönnyebbülj és mosolyogj is. 

A vége szerintem már túlságosan szürreálisan alakult, kicsit összecsapottnak éreztem. Ráadásul sok mindennek jó lett volna még a lezárásáról olvasni, spoiler nélkül csak például, hogy hogy fogadtak mindent a munkahelyen, bevették-e Dorkát a csoportba, sikerült-e barátokat szerezni, hogyan alakult az életük - immáron nem csak Marcival.

Nem bántam meg, hogy elolvastam a második részt, de az biztos, hogy nem ért fel a Léggömbökhöz. 

2018. november 2., péntek

THE EMOJI BOOK TAG

Hoztam nektek egy booktaget, amit régóta nem láttam sehol, ezért úgy gondoltam, ideje visszahozni a divatba. :)
Az emoji book tag lényege, hogy kiválaszd a négy leggyakrabban használt emojid, és mindegyikhez csatolj egy könyvet. Aztán természetesen indokold is meg, hogy miért azokat a köteteket választottad.
Az én leggyakrabban használt hangulatjeleim:
😂 - Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Klisé, vagy sem, akkor is ezt kell választanom. Itt már annyira imádtam az egész sorozatot, hogy teljesen átadtam magam az olvasás élményének. Könnyesre nevettem magam a fiúk beszólásain, a lehetetlen helyzeteken. Egyszerűen boldoggá tett az olvasása.

❤️ - Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Ezen nincs nagyon mit magyarázni. Annyira nyálasan romantikus az egész, hogy az már fáj. Közben meg mindenki olvassa, mert valamiért mégis jó. Tény, hogy szükségünk van néha a csöpögős, szerelmes, szívfájdító sztorikra is.

😍 - J. Lynn: Wait ​for You – Várok rád
Bár Averyből nagyjából az első húsz oldal után elegem volt, Cameront nagyon szerettem. Ő volt az igazi könyves álompasi, aki minden pénzt megért. Imádtam az egész karakterét.

😁 - Kylie Scott: Lick – Taktus
Úgy éreztem, ehhez az emojihoz muszáj kissé erotikus könyvet választanom. Olyan feje van ennek a kis sárga izének, hogy egyértelműen a felnőtt tartalom olvasása jutott róla eszembe. Így jött a Taktus. Bár még csak ezt az egy részét olvastam a sorozatnak (és azért nem volt annyira "hű, de szuper"), a Futam már a kívánságlistámon van, mert ugyan ki ne lenne kíváncsi még egy szexi rocksztárra?

Ha tetszett a kihívás, csináld meg te is saját blogodon! :)

2018. november 1., csütörtök

J. D. Barrett: Receptek ​újrakezdéshez - #énésakönyv

Lucy ​Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet. 
Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele. 
Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni. 
Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni… 
Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.
Kiadó: Libri
Oldalszám: 440

Én és a könyv:
Azt hittem, hogy ez a kötet egyáltalán nem fog tetszeni. Elég alacsony a molyos százaléka, sok rossz értékelést is kapott, valamint viszonylag sokszor megszívtam már Libri kiadós könyvekkel. Ehhez képest nekem nagyon tetszett, és mindjárt el is mondom, hogy miért.
Először is azzal kezdeném, hogy úgy gondolom, J. D. Barrett Receptek újrakezdéshez című története nem való mindenkinek. Kicsit sem szokványos, elég szürreális, ezért pedig nincs mindenki odáig. Talán ez lehet az oka a negatív értékeléseknek. Én élveztem, szerintem pontosan ezek az abszurd dolgok tették különlegessé. Hogy miről beszélek?
Lucy Muir szuperséf válása után leégve talál egy elhagyatott éttermet, amelyet azonnal meg akar szerezni. Persze jön egy csomó bonyodalom, az exférje próbál keresztbe tenni, az anyja és a barátai igyekeznek lebeszélni őt az új üzletről, ráadásul eléggé pénzszűkében van. És akkor még meg sem említettem a volt alkalmazottjait, akik majdnem mindnyájan átálltak a volt férje oldalára.
Ezek a dolgok azonban eltörpülnek a tény mellett, hogy Lucy látja az étterem volt tulajdonosát, aki évek óta halott. Frankie nagyszerű szakács volt, ám igazi casanovaként élt. Arra kérte Lucyt, hogy keltse újra életre a Fortune-t, vagyis az éttermet, közben pedig kutasson gyilkosa után. Ebből a mondatomból akár arra is lehetne követni, hogy a gasztroromantika és a szürrealizmus mellé
beférkőzik még a krimi szála is, ez viszont nem teljesen igaz, ugyanis a történet nyomozói része eltörpül minden más mellett, ami még a regényben folyik.
Lucy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt, át tudtam érezni, hogy képtelen teljesen elszakadni Leith-től, közben viszont próbál erős, független nő maradni, aki meg akarja mutatni, hogy egyedül is képes felépíteni és vezetni egy sikeres éttermet. Nagyon szurkoltam, hogy a sztorija happy enddel végződjön.
Serge és Bill volt a két kedvenc mellékszereplőm, imádtam róluk olvasni. Főleg amikor Frankie-vel "veszekedtek". Frankie... a végén hihetetlen, már-már túlságosan abszurd - ha létezik ilyen ebben a könyvben - befejezést kapott, de mégis úgy érzem, hogy ennél jobban talán nem lehetett volna megoldani.
A többi karaketerről nem nagyon szeretnék beszélni, mert így is úgy érzem, hogy még spoilermentesen is túl sokat mondtam már a regényről. Ezt fölösleges megérteni vagy túlbonyolítani. Ez a könyv egy kellemes kikapcsolódást nyújt, amit csak élvezni kell. Ó, és majd' elfelejtettem! Plusz pont jár a receptekért.
Borító: szerintem szinte semennyire nincs összhangban a történettel, viszont ha nem tudnám, hogy miről szól a kötet, akkor maga a borító nagyon tetszene.
Pozitívumok:
  • kellemes délutáni program az olvasása
  • tele van fordulatokkal, de követhető
Negatívumok:
  • nem ajánlott annak, aki nem tud elvonatkoztatni az abszurditástól
Ajánlom, ha:
  • nem akarsz agyalni, csak kikapcsolódni
  • szereted a gasztrokönyveket
  • nem tántorítanak el a szellemek

2018. október 22., hétfő

Borsa Brown: Az ​Arab szeretője - #énésakönyv

Érzelmes ​és sokkoló.
Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.
Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.
Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.
Ha még nem olvastad Az Arab című regényt, ezek után biztos kedvet kapsz hozzá.
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 464

Én és a könyv:
Nagyon nehéz véleményt írnom erről a könyvről, ezért húztam ennyire sokáig. Tudniillik nagyjából két hete már, hogy befejeztem Az arab szeretője című kötetet, azóta rágódom az értékelésén.  Alapvetően nekem tetszett a történet, csak van néhány dolog, ami kicsit elvett az olvasásélményből.
Az első pont, ami nem is tudom, hogy negatívumnak számít-e, az az, hogy egy picikét nekem unalmas volt. Azért mondom, hogy nem biztos, hogy ez a történet kapjon a mínuszt érte, mert szerintem nem ez az egyetlen olyan sorozat, ahol a "másik szemszög" ellaposodik egy cseppet. Gondoljunk csak bele! A sztori nagy részét már egyszer olvastuk, csak másik megvilágításból. Így tehát például az erotikus jelenetek vagy a Gamallal való találkozások csak addig voltak érdekesek, amíg Csilla olyat mondott, amit eddig nem tudtunk. Legtöbbször viszont kapásból át lehetett volna ugrani oldalakat.
Itt viszont újra ellentmondanék magamnak, mert így sem bánom, hogy elolvastam a férfi és a női szemszögből íródott részeket! Igazán sokat megtudhattam Csilláról, a családjáról, a barátjáról, az otthoni és az anyagi helyzetéről. Érdekes, nekem annyira nem maradt meg, amikor az Arabban közölte Gamallal, hogy van valakije, így rendkívül meglepődtem azon, hogy együtt él valakivel. Ezen is látszik, hogy az első részben szinte maximálisan Gamalra irányította a figyelmet az írónő, míg itt jóval nagyobb teret kapott Csilla. Ez egyébként egy nagyon okos húzás volt, enélkül nem lett volna igazán jó gyakorlatilag felesleges lett volna a két különböző szemszög.
Csilla megérdemelte a figyelmet, minden tiszteletem az övé, hihetetlen, amennyit megtett másokért. Az, ahogy végig próbálta összefogni a családot, segíteni mindenkit és elfojtani az érzelmeit, hihetetlen volt. Sokkal boldogabb befejezést érdemelt, viszont megértem, hogy miért döntött így az írónő, nem hiszem, hogy mást lehetett volna kezdeni a kialakult helyzettel azon kívül, hogy Gamal örökké kettős életet él és a gyermekei soha nem ismerik meg egymást és a "másik" kultúrát.
Nekem néha kicsit sok volt Csilla családjával a huzavona, jó darabig csak ugyanaz történt velük. Az anyukája rosszul volt, az apját nem érdekelte, az öccse meg beállt és pénzt kért. És ezzel nagyjából el is telt a könyv háromnegyede. Arra a részre viszont nagyon kíváncsi voltam, amikor Csilla eltitkolta a gyermeket Gamal elől. Hogy miért és hogy történt pontosan, illetve min ment keresztül. Szerintem ennek lehetett volna egy picivel több figyelmet szentelni, engem legalábbis jobban érdekelt volna, mint az öccse folyamatos drogproblémái. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy nekem valamilyen szinten feleslegesen hosszú volt a könyv. Nem állítom, hogy bele lehetett volna sűríteni feleennyibe a dolgokat, de azért lehetett volna rövidebb.
Most pedig válaszolok a legtöbbet feltett kérdésre is: igen, el lehet olvasni ezt a részt az első ismerete nélkül, de én mégsem ajánlom. Az egész sorozat Gamalra épül, ezért szerintem sokkal jobb, ha Az arab című könyvvel kezditek. Nekem az is tetszett, ezt sem volt rossz olvasni. Én arra szavazok tehát, hogy megéri mindkettővel megismerkedni.
Borító: nagyon örülök, hogy rárakták Csillát, de annak még jobban, hogy találtak egy olyan lányt, akire illenek a leírások. Sikerült pontosan így elképzelnem!
Pozitívumok:

  • érdekes, szokatlan történet
  • váratlan fordulatok
  • izgalmas szereplők
Negatívumok:
  • kicsit sok a huzavona
  • helyenként unalmas, ha olvastátok az első részt